Impressive

  2012.01.28. 17:09

~Sörényes meséje~

A kezdet

 

   Csendes éjszaka terült el az Oroszlánok hatalmas földjén,melyet már évek óta apám ural. Igen, túl csendes volt. Mint valami nagy vihar előtt. Nem lehetett tudni, mikor sújt le a villám.
   Két hónapos lehettem, talán három, nem emlékszem, minden olyan gyorsan történt. Életem ezen szakaszáról csak homályos emlékek maradtak rám. Emlékszem az éjjelre, mint fentebb is említettem, ezen az éjjen vesztetettem el testvéreimet és anyám egy anyaoroszlán vehemenciájával tudott csak megmenekíteni engem Roget-től, a hatalamas, mocskos, fekete hímtől, aki átvette falkánk vezetését. Borzalmas alak volt. Azon az éjszakán kívül még háromszor tört az életemre. Míg anyám meggyőzte, hogy jól lesz neki is, ha itt maradok, hiszen két hím jobban megtudja védeni az egyre gyaraporó falkát. Nos igen, ebben a légkörben cseperedtem fel, ami könnyű volt, mert Roget öntelt volt és hiú, könnyű volt behízelegni neki és hátulról manipulálni.

   Egyik reggelen -mikor még nem volt olyan fülledt a levegő- két betolakodó érkezett. Jól tudtuk, mit akarnak. Kimentünk a síkra és addig kergettük és ostromoltuk őket, mígnem visszavonulót fújtak. Ekkor másfél évs voltam. Nem nagy kor, éppcsak kamasz- egy kamasz minden erejével, amit Roget nem tudott hova tenni. Az éjeli vadászat zsákámny nélkül zárult és még több éjen jártunk sikertelenül. A kölkök egy járvány miatt korán elhaláloztak. Létszámunk negyvenről hamar húsz alá csökkent.
   A falka légköre egyre fojtogatóbb lett, sok fiatal nőstény hagyott el minket, Roget egyre morcosabb lett. Reggeli lustálkodásom közepette azon kaptam magam, hogy Roget anyámmal veszekszik. Mire odaértem, anyám véresen elterülve feküdt a forró kövön.
   Dühbe gurultam és Rogetnek rontottam, tudva-tudván, hogy ezt a küzdelmet nem nyerhetem meg. Így is lett, megölni nemtudott, de nyerni se tudtam, túl tapasztalt volt. Csak kerülgettük egymást, míg végül meglepetésemre az egész falka ellenem nyomult és elmenekültem.
  Futás közbe szidtam magamat, hogy gyáva vagyok, meg hogy otthagytam anyám tetemét és ez a vén trotty képes lesz még falatozni is belőle! A gondolattól is felfordult a gyomorom. Még visszafordultam a határról, a távolból figyeltek, ha sokat álldogállok, megindulnak felém és akkor lesz nemulass!
   Megráztam kezdő sörényem és tovább rohantam, sorra létem át a szoros határokat."Sehol se lehetek egyedül!" gondoltam gyászosan. A lábam izzott a forró talajtól, amelyen loholtam, szomjaztam, de sehol egy folyó. Egyedül voltam, egy ostoba kamasz a sivatag közepén.